A szünet nélküli imádság és Isten folyamatos dicsőítésének ötlete nem valami újkeletű dolog, hanem valami, ami végigvonul az egyháztörténelmen. Az alábbiakban pár olyan kiemelkedő történelmi személyről, mozgalomról vagy helyről olvashatsz, ahol megjelenik Isten szüntelen imádata.
A kezdetek
Isten dicsőítése egy szüntelen és örök valóság a mennyben – ebbe ad mély bepillantást a Jelenések könyve (4. és 5. fejezetek). A történelem során többen megértették Isten vágyát ezzel kapcsolatban: amint a mennyben van, úgy a földön is, szünet nélkül, odaadóan hódoltak Istennek.
Dávid sátra
Az első ilyen kulcsfontosságú személy Dávid király. Egyszerű pásztorfiú volt, apjának nyolcadik fia, de Isten Izrael királyává tette. Sok-sok hatalmas dolgot tett, legyőzte Góliátot egy parittyával, de ami ennél is fontosabb: Isten a szíve szerint való férfinek nevezte. Kr.e. 1000 körül Dávid király a levitákkal dicsőítés és örvendezés közepette felhozta a szövetség ládáját (amivel szorosan együtt járt az Ő jelenléte) Izrael új fővárosába, Jeruzsálembe. Ott sátorba helyezte, majd olyat tett, ami addig még nem volt Izrael történelmében: oda állított 288 profetikus énekest és 4000 zenészt, akiknek azt adta feladatul, hogy éjjel és nappal szolgáljanak az Úr előtt, hogy emlékeztessék, hogy hálát adjanak Neki és dicsérjék (vö. 1Krón 15:1-17:21).
A dávidi dicsőítés rendje
A sátor helyett Dávid egy templomot álmodott meg, amit később a fia, Salamon megépíttetett. Telt-múlt az idő, s a dicsőítés rendjét a későbbiekben is átvették. Sajnos voltak idők, amikor elhanyagolták Isten szolgálatát az Ő házában, de Izrael és Júda történetében 7 vezető is visszaállította a dicsőítést. Minden alkalommal, amikor a dávidi dicsőítés helyreállították, azt lelki áttörések, katonai sikerek és az ellenségektől való szabadulás követte.
- Salamon úgy rendelte, hogy a dicsőítés a Templomban a dávidi rendet kell hogy kövesse (2 Krón 8:14-15)
- Jozafát azzal aratott győzelmet a moábiták és ammoniták felett, hogy a dávidi dicsőítés rendje szerint fölállította az Úr énekeseit, akik az arcvonal előtt vonulva énekelték: “Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!” (2 Krón 20,20-22,28)
- Joás (2 Krón 23,1-24,27)
- Hiszkija (Ezékiás) megtisztította és újraszentelte a templomot, és visszaállította a dávidi dicsőítési rendet (2 Krón 29:1-36; 30:21)
- Jozija (Jósiás) szintén elrendelte a dávidi dicsőítést (2 Krón 35:1-27)
- Ezdrás és Nehémiás Babilonból visszatérve visszaállították a dávidi dicsőítést (Ezdr 3:10; Neh 12:28-47)
Az éjjel-nappali ima hagyománya a szerzeteseknél
A szerzetesi élet (a szegénység, tisztaság és az elöljáró iránti engedelmesség hármas fogadalmával Istennek szentelt élet közösségben) már a korai századokban bölcsője volt az éjjel-nappali imának. Nézzünk meg pár személyt és helyet, ahol ez megvalósult.
Akoimétosz Alexandrosz és az Álmatlanok
Akoimétosz Alexandrosz római tábornok volt. Jézus szavai a gazdag ifjúhoz (Máté 19:21) kihívás elé állították, erre válaszul eladta mindenét, és visszavonult a sivatagba. Egyszer rablók kezébe került, de Ő nem tudta magában tartani az örömhírt és így ezek a számkivetett rablók Jézus elszánt követőivé váltak, ők lettek a közössége. Kr. u. 400 körül visszatértek Konstantinápolyba, ahol kolostort alapítottak és éjjel-nappal imádkoztak. Miután onnan elűzték őket, Gormonban, a Fekete-tenger torkolatánál alapítottak monostort, és ez lett rendjük, az Akoiméták ("álmatlanok rendje") alapító monostora. 6 kórust állítottak, akik éjjel-nappal imádkoztak, egymást váltva. Maradandóan hozzájárultak a liturgia fejlődéséhez, a zsolozsma imádságát is ők kezdték el, ami része lett az egyház gyakorlatának. Ez a Zsolt 119,164 szó szerinti megvalósítása: “Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért.”
Agaunum - Mór és társai
Következő hősünk szintén egy római tábornok: Mór (Maurice de Valois). Az általa vezetett thébai légió, amely teljesen kopt keresztényekből állt, épp Agaunumban táborozott. Az akkori császár, Maximianus üldözte a keresztényeket és ezt a légiót is ellenük akarta bevetni. Így azt a utasítást kapták, hogy mutassanak be áldozatot a római isteneknek és a császárnak, győzelmet kérve. Bár mint katonák a császárt szolgálták, mégis Istent és az Ő akaratát fontosabbra tartották. Mór és a thébai légiója így nem volt hajlandó áldozni a császárnak, és keresztényeket ölni. Erre Maximian megtizedeltette a légiót. De továbbra sem gondolták meg magukat, ezért újra és újra tizedelést rendeltek el, s végül mind a közel 7000 keresztény katonát megölték.
Az agaunumi mártíroknak híre ment. Majd Kr. u. 515 és 521 között Zsigmond, Burgundia királya gondoskodott, hogy egy monostor alapulhasson a mártírok halálának helyén, azon a helyen, ahol Istent ismerték el Istennek, még a drága életük árán is. Így Kr.u. 522-ben St. Maurice-ben (Agaunum új neve) megkezdődött a szüntelen ima az Akoiméták hagyománya szerint. Szerzetesek kórusokba szervezve énekeltek Istennek éjjel és nappal, egymást váltva. Ez így ment egészen Kr. u. 900 körülig, számos monostorra hatást gyakorolva Franciaországban és Svájcban.
Comgall és a bangori monostor
A Mappa Mundi, az egyik legjelentősebb fennmaradt térkép feltüntet egy helyet az akkori ismert világ szélén: Bangor, írország. De mért is volt ez a kis félreeső tengerparti város Belfasttól nem messze ilyen fontos a középkorban?
A háttértörténet, hogy Patrik 433-ban tért vissza Írországba. Egyik útja alkalmával megpihent egy Belfast Lough öböl melletti völgyben. Itt útitársaival látomást láttak a mennyről. Jocelin (XII. századi szerzetes) így ír a történtekről: “Látták a völgyet megtelve mennyei fénnyel és a mennyek sokaságával. Hallották, ahogy angyalok éneke szól, a mennyei kórus zsoltározását.” Ez a hely Angyalok Völgye (Vallis Angelorum) néven vált ismertté, majd kb. 100 évvel később itt alapult meg a bangori monostor. Erről a helyről megérintette Európát a menny dala.
A bangori monostor alapítója, Comgall Antrimben született, Kr.u. 517-ben. Bármilyen meglepő, ő is katona volt, de hamar szerzetesi fogadalmat tett. Szigorú rend szerint élt Lough Erne-n, majd Bangorba ment és ott az Angyalok Völgyében megalapította a monostort Kr. u. 558-ban.
A bangori monostorban is szigorú rend szerint éltek, szüntelen imával és böjttel. Ez az aszketikus életforma ezreket vonzott, 602-ben Comgall halálakor már 3000 szerzetes volt vezetése alatt. Antifonálisan, egymásnak válaszolva és kórusban énekeltek. Csapatokban egymást váltották, hogy se éjjel, se nappal ne legyen szünet az imádatukban.
A bangori monostor vonzereje az imának és a böjtnek szentelt élet volt, de idővel a tanulás és a tanítás fontos helye lett, majd missziókat is küldtek. Számos szerzetes útnak indult, hogy új monostorokat alapítson szerte Európában. Bangor aranykora 824-ben ért véget, a Vikingek támadásaival - egy alkalommal 900 szerzetest öltek meg. A XII. században volt még megújulás, de már nem volt ugyanakkora hatással.
Cluny
A következő hely Cluny. A kort jellemző külső támadások, és a világi vezetők hatalmi játszmái közepette az Egyház és a kolostorok rendje fellazult. Ebben a helyzetben jött az, ami később a “clunyi reform”-ként vált ismertté. 910-ben, Jámbor Vilmos, Aquitánia hercege kolostort alapított Cluny-ben, Berno apát pártfogásával - a bencés regula egy szigorúbb formája szerint. Kifejezetten azért alapították, hogy "az imádság hajléka legyen". Vilmos herceg vagyonából gondoskodott a kolostorról, valamint a kolostor közvetlenül a római pápa vezetése alatt állt - ez lehetővé tette, hogy a kolostor a világi vezetőktől függetlenül tudjon működni, valamint többet imádkozzanak, olyannyira, hogy szakadatlan imádattal vegyék körül a Királyok Királyát.
A clunyi kolostor befolyása Európa szintűre növekedett. Függetlenségéről, vendégszeretetéről, a szegények támogatásáról volt ismert, de Cluny a oktatás helye is lett: nem kevesebb, mint 4 pápa jött innen. A XII. századra 314 kolostor volt a fennhatóságuk alatt Európa szerte.
Zinzendorf gróf és a moráviaiak
Nicolaus von Zinzendorf gróf élete nem csak az imamozgalomra, de a missziókra is jelentős hatással volt. Nicolaus 1700-ban született. Édesapja korai halála miatt pietista nagyanyja nevelte. Így beszél gyermekkoráról: “Négy évesen komolyan keresni kezdtem Istent és elhatároztam, hogy Jézus Krisztus igazi szolgálója leszek.“
1722-ben Zinzendorf megvette nagyanyja birtokát Berthelsdorfban. Ugyanabban az évben találkozott a moráviaiakkal. Ezeknek az üldözött protestáns keresztényeknek Zinzendorf menedéket adott a birtokán, ott kb. 300-an letelepedve megalapították Herrnhut községét (azt jelenti "az Úr őrző oltalma").
1727 augusztusában ez a közösség átélte a Szentlélek kiáradását. Ez azt eredményezte, hogy 2 héten belül 24 férfi és 24 nő szövetkezett, vállalva egy-egy órányi közbenjárást, így lefedve a nap minden óráját. Eltökéltek voltak abban, hogy ne aludjon ki a tűz az oltáron, hanem folyamatosan égjen (Lev 6,6). Idővel még többen is csatlakoztak hozzájuk, és együtt több mint 100 évig imádkoztak.
Ebből a kitartó imából sok misszió is indult: 1776-ra 226 misszionáriust küldött el az örömhírrel a herrnhuti közösség. Néhányan még arra is hajlandók voltak közülük, hogy rabszolgává legyenek, csak hogy Jézus örömhírét megoszthassák más rabszolgákkal és a Bárány megkapja bennük szenvedésének méltó jutalmát.
Hogy néz ez ki ma?
David Yonggi Cho és az Imahegy
A dél-koreai Szöulban 1973-ban David Yonggi Cho, a Yoido Full Gospel Church pásztora megalapította az Imahegyet (Prayer Mountain) éjjel-nappali imával. Az Imahegy hamarosan évente több mint egymillió látogatót vonzott, akik a hegyen lévő imacellákba vonultak. Cho elkötelezte magát a folyamatos ima, a hit és a tanítványi "sejt" csoportok létrehozása iránt a gyülekezetében. Talán ennek eredményeként Cho gyülekezete gyorsan növekedett, és a világ legnagyobb gyülekezetévé vált, amelynek taglétszáma meghaladja a 780 000 főt.
Mike Bickle és a Nemzetközi Imádság Háza
A Kansas Cityben működő Nemzetközi Imádság Házában (International House of Prayer) egy olyan imaösszejövetel kezdődött 1999. szeptember 19-én, ami mind a map napig tart, éjjel és nappal, a hét minden napján.
Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy a Szentlélek kifejezetten az Egyház szívére teszi az éjjel-nappali imádatot: világszerte robbanásszerűen növekedik a száma az ilyen kezdeményezéseknek.
Imádság Háza, Kecskemét
Isten 2009-ben megszólította Kovács Frigyest a 27. zsoltár 4. versén keresztül, majd pár évvel később, 2012-ben többedmagával meghívta, hogy hozzanak létre Imádság Házát. A kicsiny kezdeteket izgalmas próféciák, angyali látogatások és Isten tapasztalható jelenléte erősítették meg.
Azóta Kecskeméten minden héten, hetente sok órában Isten imádva van ugyanazzal a szünet nélküli, 24/7-es vízióval, a mennyei dicsőítésnek és Dávid sátrának szellemében. Ma teljes idejű szolgálók és önkéntesek adják oda értékes idejüket és talentumaikat jó illatú áldozatul Istennek Betániai Mária lelkületével és állnak közbenjárásban a résbe Isten vágyainak megvalósulásáért.