Isten kivezette a népét Egyiptomból, majd 40 év pusztai vándorlás után Józsue vezetésével beléptek az ígéret födjére. Azonban nem maradtak ott örökké, Izrael történelmét a szétszóratás és egybegyűjtés időszakai jellemzik. 

Azután, hogy az ígéret földje sok évet, sőt évszázadot látott anélkül, hogy Isten népe ott élt volna, megtörtént, ami lehetetlennek tűnt. Születhet-e egy nép egy pillanat alatt? Izraellel épp ez történt. 1948-ban egy történelmi pillanatban David Ben-Gurion, Izrael első miniszterelnöke kikiáltotta Izrael függetlenségét, így megalakult a modern Izrael állama. A Holokauszt szörnyűséges időszaka után sokakban felébresztette Isten a vágyat, hogy visszatérjenek az ígéret földjére. 

Az utóbbi évtizedekben tömegesen tértek vissza. Úttörők, (...) és védők, akik virágba borították a sivatagokat, újjáélesztették a héber nyelvet, falvakat és városokat építettek, és egy virágzó közösséget hoztak létre, amely saját gazdaságát és kultúráját irányítja, szereti a békét, de tudja, hogyan védje meg magát, a haladás áldásait az ország minden lakójának elhozza, és független nemzeti létre törekszik. (Részlet Izrael függetlenségi nyilatkozatából)

Ez az, amit Isten most tesz! Újra összegyűjti a népét. 1948-ban körülbelül 600 000 zsidó élt Izrael földjén. Ma már több, mint 6 772 000 zsidó él Izraelben! Az "Alija" (felmenetel) hullámai érkeznek Izraelbe, zsidó emberek a világ minden tájáról visszatérnek hazájukba.

Ha közelebbről megnézzük, Izrael visszatérése hazájába nem csak merő véletlen, hanem bibliai ígéreteket teljesít be. Isten szólt már erről. 

Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az ÚR, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az ÚR. (Ezekiel 37,12–14)

Éppen ez történik, Isten épp ezeket teszi most! Azt mondja: “felnyitom sírjaitokat és kihozlak sírjaitokból, én népem”.  A Holokauszt, amikor körülbelül 6 millió zsidó halt meg vagy öltek meg, nagyon emlékeztet az Ezekiel 37-es látomáshoz, amikor a próféta egy száraz csontokkal teli mezőt lát. Vajon életre kelhetnek-e? Isten azt mondja, igen. A népet, amely halottnak tűnt, Isten hirtelen életre kezdte kelteni! Isten úgy tűnik, valóban kihozza őket sírjaikból! A világ jelenlegi zsidó népessége  (~15,2 millió) újra közelíti a II. világháború előtti számokat (~16,73 millió). 

Azt is mondja: “letelepítelek saját földeteken” és “beviszlek benneteket Izráel földjére”. Izrael népe ma tömegesen tér vissza a világ sok országából Izraelbe, a hazába, amit Istentől kapott. Mi ez mind, ha nem próféciák beteljesedése a szemünk láttára? 
Persze ez eloszlatja a kérdéseket afelől is, hogy Isten elvetette-e a népét, vagy lecserélte-e. Az Igéből világos, hogy nem (Római levél 9-11 fejezet), Isten nem vetette el a választott népét. De ez a valóság még nagyobb megerősítést nyer, amikor láthatjuk Isten ígéreteit beteljesedni. Még nagyobb bizonyosságot ad, hogy Isten megbízható és szavahihető. Ha valamit mond, az úgy is lesz. 

Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyek közé szétszórt téged Istened, az ÚR, és ha megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és fiaiddal együtt teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az ÚR, megkönyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nemzet közül, amelyek közé szétszélesztett téged Istened, az ÚR. Ha az ég széléig szórt is szét téged Istened, az ÚR, még onnan is összegyűjt, onnan is visszahoz, és bevisz téged Istened, az ÚR arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint atyáidat. (MTörv 30,1–5)

Az, ahogy az Úr összegyűjti Izraelt a nemzetekből, és letelepíti a saját földjükön, a héber nyelvet megújítva, a sivatagot virágzóvá téve, egy olyan jel, amit nehéz nem észrevenni. Viszont a legjava és a neheze még hátra van. A legjava: Izrael ébredése, mert ma Izrael nagy része még nem ismeri Jézust Messiásként, de hisszük, hogy Isten találkozni akar velük. A neheze, mert nem nézi mindenki jó szemmel, hogy Izraelt Isten újjáéleszti és megáldja, Izraelnek vannak ellenségei is. 

Ezért imádkozunk Izraelért, békességért és Isten védelméért (122. Zsoltár, 91. Zsoltár, Izajás 54,17) és hogy Isten felfedje nekik a lelke által Jézust, aki Istennel való kapcsolatukat beteljesíti.