A Biblia számtalanszor utasít az éneklésre és kijelenti, hogy a történelem legsötétebb órájában az Egyház éneklő nép lesz. Ez felvet egy alapvető kérdést: miért használja Isten az éneklést ilyen mélységes módon? Miért ennyire központi az éneklés a Bibliában és miért akarja, hogy a nemzetek teljenek meg énekléssel (Zsolt 96; 98; 149,1-6; Iz 24,15-16; 42,10; Ef 5,19; Kol 3,16)?

Számos oka van annak, hogy az éneklés miért olyan hangsúlyos a Bibliában, de jó néhány gyakorlati ok is van az éneklés jelentősége mögött.

Az éneklés lehetővé teszi, hogy az igazság megkerülje természetes ellenállásunk nagy részét, és közvetlenül a szívünkbe hatoljon.

Az éneklés gyorsan megmozdítja az érzelmeinket egy olyan módon, ahogy az egyszerű beszéd nagyon ritkán. Az éneket kísérő dallamok mélységesen meg tudják indítani a szívünket és érzelmeinket. 
Isten azt akarja, hogy az érzelmeink is kapcsolódjanak ahhoz a tervéhez, hogy üdvözítse a nemzeteket. Nem elég egyszerűen érteni a tervet; kell, hogy a szívünk mélységesen kapcsolódjon is ahhoz. Akarjuk érezni, amit az Atya érez azzal kapcsolatban, hogy a Fia felszabadítja a földet. Ha ezt megérezzük, akkor az Atyával együtt fogunk munkálkodni, amíg ez meg nem valósul.

Az éneklés lehetővé teszi, hogy az igazság megkerülje természetes ellenállásunk nagy részét, és közvetlenül a szívünkbe hatoljon. Ezért annyira erőteljes eszközei az énekek jónak és gonosznak egyaránt. 
Könnyen kapjuk azon magunkat, hogy dalokat énekelünk és a szövegeket ismételgetjük, még akkor is, ha nem értünk velük egyet – mindezt a zene ereje miatt. Ezért mondta Andrew Fletcher skót politikus egyszer, hogy “Hadd írjam én a nemzet dalait, és onnantól nem érdekel, ki írja a törvényeit.”

Az éneklés közösségi élmény. Mikor kijelentjük Isten dicsőségét énekelve, az egész gyülekezet ösztönösen elkezd bekapcsolódni. Mindenki részt tud venni, ezért mindenki sokkal inkább bekapcsolódik. Legyen szó közös istentiszteletről vagy akár rock koncertről, ha énekkel megvallunk valamit, az azt eredményezi, hogy az emberek egész csoportja együtt vallja azt. Az egység és a közösségi identitás érzése jön létre, amikor énekelünk.

Mikor egy prédikátor kijelenti Isten Igéjét, a legtöbb ember csak hallgatja, míg egyvalaki kijelenti az igazságot. Ezzel szemben az éneklés az egész közösséget bevonja. Ez nem jelenti azt, hogy el kellene hanyagoljuk az igehirdetést – a prédikálás Isten egyik eszköze a gyülekezet számára, hogy hallja az Ő útmutatását. De az Igéről való tanítás össze kellene kapcsolja a szívünket Isten tervével, és a végeredmény erőteljes éneklés kellene legyen a gyülekezeteinkben és otthonainkban, mely segíti az Ige elsajátítását és megerősíti elkötelezettségünket. Ez volt az egyik ereje a Metodista mozgalomnak. Olyan prédikátoraik voltak, mint John és Charles Wesley, de Charles a dalírásra adta magát, és ezek a dalok kulcsszerepet játszottak a mozgalomban. 

Énekek jelölik a megváltás nagy pillanatait a történelemben és a mi életünk során is. Emlékszünk a dalokra életünk különböző pontjain. Mózes éneke összekapcsolódik a kivonulással. Az eljövendő korban emlékezni fogunk az üdvösségtörténet kulcsfontosságú pillanataiban énekelt dalokra. Lesznek olyan dalok, melyek kifejezetten az Úr visszajöveteléhez kapcsolódnak.

Az énekek segíthetnek a prófétai lélek felszításában is. Elizeus zenészt hivatott, és az Úr Lelke betöltötte.

»De most hozzatok ide egy lantost!« Amikor a lantos játszani kezdett, az ÚR keze megérintette. (2Kir 3,15)

Az énekek velünk maradnak egész életünkön át. Ritkán ismételgetjük azokat a mondatokat, amelyeket valakitől hallottunk, de gyakran ismételgetjük azokat, amelyeket énekeltünk. Sokkal könnyebben megjegyezzük azokat a dolgokat, amelyeket énekeltünk, mint azokat, amelyeket mondtunk vagy hallottunk. Amikor ezek az énekek eszünkbe jutnak, érzelmeket hoznak magukkal, melyek még erőteljesebbé teszik azokat. 

Isten azért is akarja énekekkel betölteni a földet, mert Ő szereti az éneklést. A természetének része. Végig a Jelenések könyvében a menny szemszögéből láthatjuk a megváltó tervének a betetőzését, és a könyvben végig hangsúlyos az ének és a zene. Isten énekekkel veszi körül magát a Jelenések 4-5 fejezetekben. A mennyben a vének és a mártírok ott állnak a trón előtt hárfákkal a kezükben (Jel 5,8; 15,2). Végig a könyvben dal fakad fel feleletként arra, hogy kicsoda Isten és hogy mit cselekszik (Jel 5,9-10, 12-13; 7,9-12; 15,3; 19,1-5).

Az Úr zenével veszi körül magát, mert élvezi azt. Ő zenei, ezért vagyunk mi is zeneiek. Az énekek és a zene iránti vonzalmunk összefügg azzal, hogy az Ő képmására vagyunk teremtve. Van egy mély kapcsolat Isten zene iránti szeretete és a mi zene iránti természetes vágyunk között.
Jézus azt tanította, hogy imádkozzunk azért, hogy a föld is olyan legyen, mint a menny.

Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is (Mt 6,9-10)

Ez az imádság óriási bepillantást ad nekünk abba, hogy miért akar Isten énekeket árasztani a földre Jézus eljövetele előtt. Isten énekekkel veszi körül magát a mennyben egyszerűen azért, mert élvezi. Jézus első imakérése számunkra az, hogy imádkozzunk azért, hogy a föld olyanná legyen, mint a menny. Többek között azért utasít minket az Atya arra, hogy töltsük meg a földet énekekkel, mert ezt Jézus élvezi. Ez része annak, hogy a föld előkészüljön Jézus uralmára. Ez teszi a földet a mennyországhoz hasonlóvá.

Amikor Jézus először jött, teljes csend volt a földön. Senki sem vette észre, hogy mi történik. Olyan csend volt, hogy Betlehemtől nem messze angyalok léptek a színre, és jelentették ki a pásztoroknak, hogy mi történik.

Jézus első eljövetelét angyaloknak kellett bejelenteniük, mert az emberek nem azt tették, amire hivatottak vagyunk. Még nem vagyunk a helyünkön. A második eljövetel egészen más lesz! A helyünkön leszünk! A földet be fogja tölteni a népek éneke az Úr visszatéréséről és a föld elkezd olyannak érződni, mint a menny.