Egy olyan korban, amikor az élet gyors tempója megosztja figyelmünket az értékes tevékenységek között, egyre nagyobb kihívást jelenthet, hogy félretegyünk dolgokat, hogy az élet legmagasabb rendű hivatására összpontosítsunk.

„Szeresd az Urat... Ez az első és nagy parancsolat". (Mt 22,37-38)

Amikor oly sok ember keresi hivatását és rendeltetését az életben, a Biblia világossá teszi, hogy minden hívő hivatása a szeretet.

A szeretet, amiről Jézus tanított, azonban nem csak a hívő érzelmeire összpontosít. Ez a szeretet a királyunk iránti teljes szívből jövő engedelmességben és odaadásban nyilvánul meg, Jézus útmutatásainak, például a hegyi beszédének (Mt 5-7) megélése által.

"Ha szerettek engem, megtartjátok parancsolataimat . Aki ismeri parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem... Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat". (Jn 14,15-23)

A Szentlélek az egész világon visszahelyezi az első helyre az első és nagy parancsolatot Krisztus testében. Sorsunk betöltésére hív bennünket, hogy bensőséges kapcsolatban éljünk Istennel, megismerve a mélységét és örömét annak, hogy szerethetjük Jézust, a mi vőlegény-királyunkat, és hogy Jézus is szeret minket. Nem számít, mennyire érzed magad gyengének vagy erősnek, és függetlenül a múltadtól vagy a személyiségedtől, lángolhatsz a Jézus iránti szenvedélytől.

Csak a Lélek ereje által kaphatunk természetfeletti erőt Isten szeretetére.

Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. (Róma 5,5)

Az Ő ereje képessé tesz bennünket arra, hogy hűséges életet éljünk, és azt válasszuk, hogy teljes mértékben szeretjük Őt mindazzal, akik vagyunk és mindazzal, amink van. Még a család, a szolgálat és a mindennapok követelményei között is lehetséges, hogy az Ő ereje által az élet minden területén növekedjünk Jézus iránti szeretetben.

Tudod szeretni Őt teljes szívedből.

Isten iránti szeretetünket úgy fejezzük ki, hogy ellenállunk az Ő akaratával ellentétes érzelmeknek. Az érzelmeink nagyon fontos és erőteljes része az életünknek. Isten adta őket, és arra használhatjuk őket, hogy szeressük Őt. Hogy ezt tegyük, kitartóan meg kell őriznünk szívünket fókuszáltságban és tisztaságban. Úgy őrizzük a szívünket, hogy nem engedjük meg, hogy érzelmeink helytelenül kapcsoljanak pénzhez, megtisztelő pozíciókhoz, rossz kapcsolatokhoz, bűnös függőségekhez, keserűséghez, sértettséghez és így tovább.

Tudod szeretni Őt teljes lelkeddel.

Helyreigazítjuk az identitásunkat, hogy az Istennel való kapcsolatunkra alapujon, és nem pedig az eredményeinkre és az emberektől kapott elismerésre. Ílyen módon a sikerességünket úgy határozzuk meg, hogy azok vagyunk, akiket Isten szeret és kiválasztott, és akik viszontszeretik Istent; ez határozza meg személyes értékünket. Sikerünk és értékünk alapja az Ige igazsága, nem pedig eredményeink, elismerésünk vagy birtoklásunk.

Tudod szeretni Őt teljes elméddel.

Az elménk az ajtó, mely a belső emberünkhöz vezet. Nagyban befolyásolja a szeretetre való képességünket. Életünk nagy része az elménkben zajlik. Amikor az elménket olyan igékkel és gondolatokkal töltjük meg, amelyek felébresztik bennünk a szeretetet Isten iránt, akkor növekszik a Jézus iránti szeretetre való képességünk. Ha rossz dolgokkal töltjük meg elménket, csökken a képességünk Jézust szeretni.

Tudod szeretni Őt minden erőddel.

Szeretnünk kell Isten a természetes erőforrásainkkal is (idő, pénz, energia, tehetség, szavak és befolyás). Isten iránti szeretetünk kifejeződik abban, ahogyan erőforrásainkat a személyes kényelmünk és elismertségünk növelése helyett mások megsegítésére használjuk.

Itt, ahol Istent az Ő Igéjének való engedelmességen keresztül a Lélek erejével szeretjük, kerülünk az első parancsolat megélésének valóságába. Ahogy engedelmeskedünk, kibontakozik a szenvedélyt a Királyunk iránt, és újra és újra találkozunk az Ő irántunk való szeretetével. Ezen a helyen – ahol szeretjük Istent s Ő szeret minket – találjuk meg legfőbb hivatásunkat és rendeltetésünket.