Isten valóban Izraelben áld meg minden népet? Hogyan lehetséges ez? Mit mond Isten erről? Vágjunk is bele a történetbe, amely Ábrahámmal kezdődik, amikor Isten szólt hozzá. 

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (Ter 12,1‭–‬3)

Ez egy radikális meghívás, hatalmas ígéretekkel. Jóformán mintha ezt mondaná Ábrámnak az Úr: “Figyelj, hagyj ott mindent: a földet, ahol felnőttél, a rokonaidat, a házat, ahol laksz, mindent, amit eddig ismertél. Menj el, hagyj ott mindent, amihez kötődik az identitásod, ami által meghatározod magad! Indulj el most! Majd útközben megmutatom, hova, én tudom, de te még nem. Mindezt miért? Mert meg foglak áldani, nagy családod lesz és valójában egy nép lesz a leszármazottaidból! Nagy lesz a neved és áldás leszel! Megáldok mindenkit, aki mint én is, megáld téged. De az ellenségeid az én ellenségeim is lesznek. Rajtad keresztül fogok áldást hozni minden népre földön!” 

Izrael, a népek világossága

Isten ígérete így szól: “Benned nyer áldást a föld minden népe.” Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet egy ember, Ábrahám, majd az ő utódai, Izrael népe áldássá minden népre?

Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: „Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.” (ApCsel 13,47)

Isten Izraelt a népek vilagosságává teszi. Ő úgy döntött, rajtuk keresztül mutatja meg magát. Így lesz áldássá, hogy üdvösséget hoz a népeknek, a föld végső határáig. 

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)

Jézus egy személyben megtestesíti Izrael elhívását, hogy a világ világossága legyen. Na ez már valami! Ezt mondja magáról, “Én vagyok a világ világossága”. Így az áldás ígéretének legmélyebb beteljesedése Jézusban valósul meg, mert a legnagyobb áldás Jézus. Amit Ő a kereszten elvégzett, az Ő jelenléte, az Ő Lelke, a szeretete, a Vele való kapcsolat és minden áldás belőle fakad. Őt az Atya küldte, hogy Izrael családjába szülessen, ezáltal megáldva őket. Péter is ezt mondja Izrael fiainak: 

Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.” (ApCsel 3,25‭–26)

Ez az, amit Isten Ábrahámmal és utódaival tesz: megáldja őket, majd rajtuk keresztül áld meg mindenkit. Izraelt használja ebben. Egészen addig, ameddig Jézus megszületett, Isten azon dolgozott, hogy elkülönítsen magának egy népet, akik igazságban járnak előtte, és megszülethet rajtuk keresztül a Messiás. De eljött Jézus és kész, Isten ennyit akart Izraellel? 

Nem, Jézus eljövetelével még nem ért véget Isten terve Izraellel: Ő ma is áldást akar hozni rajtuk keresztül. Most, miután már Jézus emberré lett, sem dobja félre Izraelt Isten. Épp ellenkezőleg! Miután a világ Világossága (Jézus) eljött, mindenkit magához akar vonzani és megváltani. Izrael ebben kulcsfontosságú szerepet kell, hogy betöltsön, hogy a népeket az Ő fényéhez vezesse. 

Izrael befogadtatása: élet a halálból 

Gondoljunk csak bele, ha már az Úr tudott használni néhány tanítványt, hogy az örömhír eljusson ilyen messzire, akkor mennyivel inkább áldás lesz majd, ha egész Izrael megismeri Jézust? Mekkora áldás lesz majd, ha egészen betölti elhívását, hogy a népek vilagosságává legyen? Pál épp erről ír a Róm 11-ben.

Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elbukjanak? Szó sincs róla! Viszont az ő bukásuk által jutott el az üdvösség a népekhez, hogy Isten féltékennyé tegye Izráelt. Ha pedig az ő bukásuk a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a népek gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? 
(Róm 11,11–12.15)

Pál itt nagyon tisztán fogalmaz, hogy mire számíthatunk még, Isten hogyan akarja Izraelt használni abban, hogy megáldja a világot. Már most Izrael hitetlensége Jézusban “a világ gazdagságává lett”: hogy eljutott hozzánk, a népekhez is az evangélium. Már ez Pál szerint a világ megbékélését szolgálja. De azt mondja, hogy lesz egy ennél még markánsabb jelenség: az ő “befogadtatásuk”, amikor megismerik majd Jézust, mint Messiást. Amikor majd elfogadják az evangéliumot, elfogadják Jézust. Ez egészen olyan lesz, mint az élet a halálból!! Izrael ébredése áldás lesz az egész világ számára!  

Ezért imádkozunk Izraelért, hogy felismerjék Jézust és általa betöltsék Isten tervét a számukra: hogy áldássá legyenek minden nép számára.